Napra pontosan tizenkét éve történt: meggyilkolták Marian Cozmát (†26), a Veszprém román válogatott kézilabdázóját. Édesapja, Petre (62) azóta sem tudja feldolgozni gyermeke elvesztését. Amikor csak lehet, elmegy a sírjához, még ha erre egyre nehezebben is képes. Négy szívinfarktusa volt, ráadásul decemberben 12 napot feküdt kórházban koronavírus-fertőzéssel. Most csak segítséggel vagy mankóra támaszkodva tud járni, de hét végén újra ott volt fia sírkövénél. A tragédia évfordulója még fájóbbá teszi a sebeket, amelyek sosem gyógyulnak be.
– Miért kellett meghalnia? Miért nem lehettem ott vele, hogy megvédhessem? Azóta is várom, hogy az elkövetők egyszer majd elém állnak, és elmondják, milyen okból gyilkolták meg őt – fakadt ki a román Libertatea című lapnak a sírnál Petre Cozma. Majd beszélt a régi közös emlékekről, arról, hogy Marian az ő arcát akarta magára tetováltatni, de lebeszélte róla... És hogy tizenkét éve már csak emlékezni lehet rá.
2009. február 8-án a 211 centis, 113 kilós román beállót és csapattársait támadta meg egy bűnbanda, Cozma a helyszínen meghalt. A bíróság mintegy 200 millió forintos kártérítést ítélt meg családjának, de a hozzátartozói egy fillért sem láttak.
– Nyugdíjasok vagyunk a feleségemmel. Azt mondták, egyszer megkapjuk azt a pénzt, de az a nap sosem jön el – magyarázta Petre Cozma, aki nejével együtt havonta 1800 leiből, alig 130 ezer forintból éldegél.
Szerencsére van, ami enyhíti a fájdalmaikat, egyik lánya gyermeke, Andrei (14) hasonlít Marianra. Az unoka is kézilabdázik, már 190 centi, 50-es cipőt visel. Napi két edzést végez, az idősebbek között is megállja a helyét, nagy tehetségnek tartják.
– Mit csinálnék másként, ha lenne rá mód, hogy visszaforgassam az időt? Nem engedném Veszprémbe Mariant? Azért igazolt oda, hogy pénzt keressen a családnak, ráadásul szerették is őt a csapattársak, a szurkolók. Úgyhogy, ha az unokaöccse, Andrei oda akarna menni, támogatnám ebben, nem félteném senkitől és semmitől – tette hozzá.
További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.